AJÁNLÁS
Hamupipőke! Mákot szemeltünk,
És elmult lassan az idő felettünk.
Egy véka hamu s egy itce mák,
Ilyen az élet, ennyi a világ!
Öreg idő már, de a princ cipője
Illik ma is még és nincsen elnyűve.
S tetszik, nem tetszik gonosz mostohádnak:
Ma is neked van a legparányibb lábad.
S arcod, miként a telihold világa,
Ma is oly szendén tekint a világba.
S lelked oly édes, olyan megadó -
Ennyi szelidség, jóság mire jó?
- Voltál nekem hű, édes cimborám,
Öröm reggelén és gyászok torán.
És játszótársad voltam én neked
És bolondoztunk úntig eleget.
Hamupipőke! Kongatnak estére,
Nem tart soká és a mesének vége...
Elhiszed?... Dehogy!... A gyöngyszem pörög,
Istentől a báj s a mese örök...
1907
Spanyol nyelvre lefordította: Judit Gerendas Kiss
DEDICATORIA
¡Cenicienta! Fuimos separando las lentejas
Y pasó el tiempo sobre nuestras cabezas.
Un poco de lentejas y algo de ceniza,
Eso y más nada son el mundo y la vida.
El tiempo ha envejecido, pero el zapato del príncipe
No se ha roto y aún te sirve.
Y gústele o no a tu malvada madrastra:
Eres tú la que deja la huella más pequeña.
Y tu cara, como la luz de la luna llena,
Aún hoy al mundo con dulzura contempla.
Y tu alma es tan resignada, tan mansa -
Dime, ¿para qué te sirve tanta calma?
Fuiste para mí compañera dulce y fuerte,
En amaneceres de alegría y en rituales de muerte.
Y fui yo tu compañero de juegos
Y retozamos al calor de nuestro fuego.
¡Cenicienta! La campana indica que la noche ha llegado:
No falta mucho y el cuento se habrá terminado ...
¿Lo crees? ... ¡Imposible! ... La perla rueda
Y Dios por siempre a la magia y al cuento sueña ...
(1907)
(A gyönyörű képet a költő
dédunokájától kaptam, aki maga is író - ő fordította a verset - és Caracasban él.)
