Vészi Endre:

HARMINCKÉT ÉVE ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ

Engedd meg hogy ne tekintselek
nyolcvanévesnek
akinek bőre és dicsősége a csontjaira szikkadt

engedd meg
hogy ne így ünnepeljelek
de hogy harminckét éved
úgy keringjen bennünk örökkön-örökké

mint az áramló vér
s hogy légy ezután is ennek a kis országnak
dühödt fiatalembere
aki ajándék ruhát
és más lábára szabott cipőt visel
s aki körül térdre ereszkednek a menyasszonyfák
s akit hosszú kémények kísérnek el
a Gát utcától a téleleji kopár Szárszóig -
te fiatal férfi a sineken
értelmes élet és szerelem ámokfutója

Ó sovány szegényjogú apánk öcsénk
örökbefogadónk
aki nyelvünk alá helyezted az igét
hogy beszélni tudjunk
és anyanyelvet adtál hogy honosak legyünk hazánkban

Ne légy te nekik
öreg
papa
fater
mozgékony kóklereknek
kik megveregetik a vállad
hogy minden oké atya!
Mondván
korszakváltás történt
és nemzedékváltás
és stílusváltás
és nincs többé külvárosi éj és nagyon fáj
s a semmi ágán semmi
és mondhatni hogy passzé
a mama infantilis emlegetése is -

Te aki nem szervezted az utókort magadnak
te vagy az utókor fiatalember
a téged túlélőknek te vagy a jövő
a harmadik évezredben is érvényes jelen
az elektronikus modellek között
az emberarányú megmaradás
te harminckétéves!