Rakovszky Zsuzsa:

A SZOMORÚ FELESÉG

Míg vágom a répát, minden szeletét át-
meg átszurkálja a fény;
mind kis kerek ablak – halvány sugaras nap
fényérzékeny lemezén,
mintha kusza írás, holt nyelven, amit más
még megfejthetne – de én?…

Súrlódva a vájdling vízben habkristály ring,
csillogva összeomol.
Ahogy takarítok, elveszettnek hitt gomb
hunyorog ágyam alól,
egy régi ruhámról, az is, az a mámor
él még lappangva – de hol?